Sk.

Nem nagyon van időm/energiám most blogot szerkesztgetni, vagy ilyesmi, de kedvem meg lenne hozzá... Mindenesetre a szép, szeles, de napsütéses napon virágok jönnek, méghozzá a képek a saját gépem termékei :)



Szerintem ritkábban fogok verseket idecitálni. Nem tudok most elmenni azonban Takács Zsuzsa Kossuth-díjas költőnő Maszk című költeménye mellett, amely az Alföld (irodalmi, művészeti és kritikai) folyóirat 2009. áprilisi számából ismert előttem. Íme:

Egy-egy tökéletes arc, amelynek
rabszolgája lennél. Csak el ne árulja
magát! A porcelán maszk mögött ne legyen

ragadozó száj. Képzeld, a megközelíthetetlen
szépséget látod. Adj Istennek hálát, hogy van.
Kérd, hogy megismerned ne kelljen.

Holnap erősebb leszel, reméled. Ha majd
megadja magát, cinkelt kártyáit kirakja, és
tarolni akar, fölkelhetsz az asztaltól bátran,

hivatkozhatsz az óramutatók derékszög
állására, egy fagyoskodó árnyékra az utca-
sarkon. De ma még nagyon is védtelen vagy.